Az én történetem az életmódváltásról - 2. rész

Nem egyetlen döntés változtatja meg az életedet – a döntéseid sorozata

META F.I.T. 2.0 – 2. rész

Az előző részben arról írtam, hogyan találkoztam 34 éves koromban azzal a diagnózissal, amely alapjaiban változtatta meg a gondolkodásomat az életről. A májcirrózis diagnózisa akkor még elsősorban egy félelmetes figyelmeztetés volt számomra. Ma, 63 évesen már úgy tekintek vissza rá, mint életem egyik legfontosabb fordulópontjára.

Nem azért, mert azt gondolom, hogy egy betegségnek "jótékony" szerepe van az életünkben. Azért, mert engem arra késztetett, hogy végre komolyan feltegyem magamnak a kérdést: hogyan akarok élni a következő évtizedekben?

A válasz nem az egyik napról a másikra született meg.

Életmódváltásom egy hosszú folyamat volt. Sok felismeréssel, döntéssel, hibával, újrakezdéssel és egyre tudatosabbá váló szokással. Ma már pontosan tudom, hogy a tartós változás nem egy nagy fogadalom eredménye. Sokkal inkább annak következménye, hogy nap mint nap apró döntéseket hozunk meg  saját magunkért.

Az első és talán legfontosabb felismerésem az volt, hogy a testemért én vagyok a felelős.

Nem az edzőm. Nem az orvosom. Nem a táplálékkiegészítő-gyártó. Nem egy újabb diéta. És nem is egy csodamódszer.

Természetesen szükségünk lehet szakemberek segítségére, orvosi ellenőrzésre vagy megfelelően megválasztott támogatásra. De a mindennapi döntéseket végül nekünk kell meghoznunk. Nekünk kell eldöntenünk, mit eszünk, mennyit mozgunk, hogyan töltjük az időnket, hogyan kezeljük a stresszt, mikor pihenünk és milyen szokásokat engedünk be az életünkbe.

Ezzel együtt megértettem valami mást is: nem lehet az egészséget időszakosan kezelni.

Nem működik az, hogy hétfőtől péntekig teljesen elhanyagolom magam, majd hétvégén megpróbálom "ledolgozni" mindazt, amit egész héten elrontottam. Nem működik az sem, hogy három hónapig keményen edzek, lefogyok vagy jobb formába kerülök, majd visszatérek a korábbi életvitelemhez.

A testünk nem egy projekt, amit egyszer befejezünk.

A testünk egy rendszer, amelyet egész életünk során gondoznunk kell.

Ez változtatta meg a mozgáshoz való viszonyomat is.

Korábban az edzés elsősorban teljesítményről, erőről és fizikai formáról szólt. Ma már sokkal többet jelent számomra. Az edzés számomra az egyik legfontosabb befektetés a jövőmbe.

Nem azért edzek, mert 63 évesen még mindig bizonyítani akarom, hogy mennyit tudok teljesíteni. Azért edzek, mert szeretném, hogy tíz év múlva is legyen erőm felállni a földről, lépcsőt mászni, cipekedni, kirándulni, sportolni, utazni és önállóan élni.

Ezért tartom különösen fontosnak az erőedzést.

Az izom nem csupán esztétikai kérdés. Az erő nem csupán arról szól, hogy mekkora súlyt tudunk megemelni. Az izomerő, a mozgásképesség és a fizikai teljesítőképesség az önálló élet egyik fontos alapja.

Számomra az edzés ezért nem büntetés.

Nem azért mozgok, mert előző nap "rosszat ettem".

Nem azért edzek, mert szégyellem a testemet.

Azért edzek, mert szeretem megfelelően terhelni a testemet, és szeretném megőrizni azt a lehetőséget, hogy minél tovább aktív ember maradhassak.

Ez teljesen más gondolkodásmód.

Ugyanez történt a táplálkozással is.

Meg kellett tanulnom, hogy az étel nem csupán kalória. Nem pusztán fehérje, szénhidrát és zsír. Az étkezés a mindennapi életünk egyik legfontosabb döntéssorozata.

Nem hiszek az egyetlen tökéletes étrendben. Abban viszont hiszek, hogy minden embernek meg kell tanulnia felismerni, milyen táplálkozási rendszer illeszkedik az életéhez, a céljaihoz, az aktivitásához és az egyéni adottságaihoz.

A táplálkozásnak nem kell büntetésnek lennie.

Nem kell folyamatosan éheznünk ahhoz, hogy változzon a testünk. Nem kell minden falatot bűntudattal megennünk. És nem kell minden héten új diétát kezdenünk.

A cél egy olyan rendszer kialakítása, amelyet hónapokig és éveken keresztül is képesek vagyunk követni.

Ez a kulcsszó: fenntarthatóság.

Mert hiába tökéletes egy módszer papíron, ha három hét után feladjuk.

Sokkal többet ér egy egyszerűbb, de hosszú távon működő rendszer, mint egy tökéletesnek tűnő program, amelyet képtelenek vagyunk beilleszteni a saját életünkbe.

És itt érkeztünk el a tudatossághoz.

Szerintem az életmódváltás legnehezebb része nem az edzés. Nem is feltétlenül a táplálkozás.

A legnehezebb saját gondolkodásunk megváltoztatása.

Nagyon könnyű azt mondani: "Holnaptól megváltozom."

Sokkal nehezebb másnap reggel valóban felkelni és megtenni azt, amit előző este elhatároztunk.

A változás akkor válik valódivá, amikor a döntéseinkből szokások lesznek.

A szokásokból pedig életforma.

Én ezért ma már nem a motivációra építek.

A motiváció nagyszerű dolog, de változó. Van, amikor tele vagyunk energiával, és van, amikor semmi kedvünk nincs edzeni, odafigyelni az étkezésünkre vagy bármit megváltoztatni.

A rendszer viszont akkor is működik, amikor a motiváció éppen hiányzik.

Ezért fontos számomra a tudatosság, a tervezés és a következetesség.

Nem kell minden nap tökéletesnek lennünk.

De tudnunk kell, merre tartunk.

És ha néha letérünk az útról, nem az a megoldás, hogy feladjuk. Egyszerűen vissza kell térni.

Ez az egyik legfontosabb dolog, amit az elmúlt évtizedek megtanítottak számomra: nem az számít, hogy soha nem hibázol. Az számít, hogy mit teszel utána.

Voltak nekem is nehéz időszakaim. Voltak hibáim, rossz döntéseim, sérüléseim és újrakezdéseim. Az élet nem egyenes vonal.

Ám ma már nem várom el magamtól, hogy minden tökéletes legyen.

Azt várom el, hogy folyamatosan törekedjek a jobb irányba.

Talán ez a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb titka.

Nem kell egyik napról a másikra teljesen megváltoznod.

Kezdd azzal, hogy többet mozogsz.

Kezdd azzal, hogy rendszeresen erősítesz.

Kezdd azzal, hogy tudatosabban választod meg, mit eszel.

Kezdd azzal, hogy többet alszol és elég időt hagysz a regenerációra.

Kezdd azzal, hogy megtanulsz nemet mondani arra, ami folyamatosan visszahúz.

És mindenekelőtt kezdd el komolyan venni saját magadat.

Én 34 évesen egy nagyon kemény figyelmeztetést kaptam.

Ma, 63 évesen már nem a betegségtől való félelem motivál.

Az motivál, hogy szeretném a lehető legtovább megőrizni az erőmet, a mozgásképességemet, az önállóságomat, a szellemi frissességemet és az élet iránti kíváncsiságomat.

Ezért alakítottam ki az évek során azt a szemléletet, amelyből megszületett a META F.I.T. 2.0. rendszer.

A rendszer, melynek három alappillére számomra továbbra is egyszerű: Fizikum, Intelligens táplálkozás és Tudatosság.

De mögöttük van egy még fontosabb gondolat: ne néhány hónapra akarj megváltozni. Olyan életet építs, amelyet évtizedeken keresztül is szeretnél élni.

Mert végül nem az a kérdés, hogy hány kiló vagy.

Nem az, hogy mekkora a bicepszed.

Nem az, hogy hány nap alatt tudsz lefogyni.

A kérdés az, hogy milyen emberként szeretnél élni tíz, húsz, harminc, vagy több év múlva.

Én ezt a kérdést 34 évesen kezdtem igazán komolyan feltenni magamnak.

És ma is minden nap ennek megfelelően próbálok élni.

A következő részben arról szeretnék írni, hogy miért tartom az erőedzést az egyik legfontosabb eszköznek az egészséges öregedésben, és miért gondolom azt, hogy az izom valójában nem csak a fiatalok "játéka", ez az egyik legfontosabb tartalékunk az élet második felében.

Ez lesz a META F.I.T. 2.0 történetének következő fejezete.