Az én történetem az életmódváltásról - 3. rész

Az izom nem csak erő – tartalék az élet második felére

META F.I.T. 2.0 – 3. rész

Van egy gondolat, amely az elmúlt évtizedekben egyre fontosabbá vált számomra.

Ahogy öregszünk, nem egyszerűen az éveink száma növekszik. Közben folyamatosan változik a testünk is. Változik az izomtömegünk, az erőnk, a mozgásképességünk, a regenerációs képességünk és az a fizikai tartalék, amellyel rendelkezünk.

És itt jutunk el ahhoz, hogy miért lett számomra az erőedzés az egészséges öregedés egyik legfontosabb eszköze.

Sokan még mindig úgy tekintenek az erőedzésre, mint a fiatalok sportjára. Súlyzózás, nagy izmok, testépítés, tükör előtti pózolás. Mintha az egésznek elsősorban az lenne a célja, hogy jobban nézzünk ki.

Én ma már egészen másképp látom.

Az izom nem csupán esztétika.

Az izom tartalék.

Tartalék erőből. Tartalék mozgásképességből. Tartalék önállóságból.

És minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb jelentősége van ennek.

Fiatalon természetesnek vesszük, hogy felállunk egy székből. Felmegyünk a lépcsőn. Felkapjuk a bevásárlószatyrot. Megemelünk egy bőröndöt. Leguggolunk valamiért. Felállunk a földről. Elmegyünk egy hosszabb sétára. Kirándulunk.

Nem gondolunk ezekre különleges teljesítményként.

Pedig ezek mind az erőnk és a mozgásképességünk megnyilvánulásai.

A gond akkor kezdődik, amikor ezek a természetes mozdulatok fokozatosan nehézzé válnak.

Először csak egy kicsit lassabban megyünk fel a lépcsőn.

Aztán kapaszkodunk.

Később inkább elkerüljük.

Egyre nehezebb felállni a földről.

Egyre kevesebbet mozgunk.

A kevesebb mozgás miatt tovább csökken az erőnk.

A csökkenő erő miatt még kevesebbet mozgunk.

És kialakul egy lefelé vezető spirál.

Ezt a folyamatot szeretném én megszakítani.

Nem akkor, amikor már komoly probléma alakult ki. Még jóval korábban.

Ezért gondolom azt, hogy az erőedzésnek nem 50 vagy 60 éves korban kellene elkezdődnie. Már jóval korábban érdemes felépítenünk azt az izom- és erőtartalékot, amelyből később gazdálkodhatunk, mert az élet második felében nem ugyanaz a kérdés, mint húszévesen.

Húszévesen azt kérdezed: mennyire tudok erős lenni?

Ötven, hatvan vagy hetven felett egyre fontosabbá válik egy másik kérdés:

Mennyi erőm marad még ahhoz, hogy önállóan éljek?

Ez óriási különbség.

Én ezért nem akarok egyszerűen "jó formában lenni".

Azt akarom, hogy legyen fizikai tartalékom.

Ha egy nap betegség miatt néhány hétig nem tudok edzeni, legyen miből veszítenem.

Ha megsérülök, legyen miből visszaépítkeznem.

Ha egy nehezebb életszakasz jön, legyen bennem elegendő fizikai és mentális erő ahhoz, hogy újra felálljak.

Ez számomra az izom valódi értéke.

Nem az, hogy mekkora a karod.

Hanem az, hogy mennyi élet van még a testedben.

A tudomány ma már egyértelműen támogatja azt a gondolatot, hogy az erősítő mozgás idősebb korban is fontos. A WHO a 65 év felettiek számára is rendszeres izomerősítő tevékenységet javasol, legalább heti két alkalommal, az aerob mozgás mellett pedig külön hangsúlyt helyez a funkcionális erőre és az egyensúlyra.

A kutatások azt is mutatják, hogy az ellenállásos edzés idősebb embereknél javíthatja az izomerőt és a fizikai teljesítményt, és kedvezően hathat például a járási sebességre és a mindennapi funkciókra is.

Ezért én az erőedzést nem választanám szét életkor szerint.

Nem gondolom azt, hogy van egy életkor, amikor "már nem kell".

Éppen ellenkezőleg.

Minél idősebbek vagyunk, annál fontosabbá válik, hogy az edzés megfelelő legyen az aktuális állapotunkhoz.

Természetesen egy 25 éves ember és egy 65 éves ember nem ugyanúgy edz.

Más a terhelhetőség, más a regeneráció, más lehet a mozgásminőség, és más sérülésekből, betegségekből vagy hosszabb kihagyásokból történő visszatérés.

De az alapelv ugyanaz:

a testnek szüksége van terhelésre ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon az aktuális kihívásokhoz.

Az izomnak inger kell.

A csontnak terhelés kell.

Az idegrendszernek mozgás kell.

Az egyensúlynak gyakorlás kell.

A szervezetnek pedig rendszeresség kell.

Nem véletlenül mondom gyakran: nem az a cél, hogy minél nagyobb súlyokat emeljünk, a cél az, hogy minél tovább képesek legyünk használni a testünket.

Ez a gondolat vezetett el az élet második és harmadik harmadának kérdéséhez is.

Sokszor úgy beszélünk az öregedésről, mintha az élet egy bizonyos életkor után már csak lefelé vezetne.

Én ezt nem így látom.

Az életkor egy szám.

A valódi kérdés az, hogy milyen állapotban érjük el azt a számot.

Lehet valaki 60 évesen fizikailag és szellemileg aktív, és lehet valaki 45 évesen már nagyon inaktív.

Ezért számomra sokkal érdekesebb és fontosabb a biológiai tartalék, mint a születési dátum.

Van egy másik izgalmas kérdés is: meddig élhet az ember?

A tudomány ezen a területen ma sem tekinti lezárt kérdésnek a maximális emberi élettartamot. Egyes kutatások körülbelül 125 év körüli felső határt becsültek, más elemzések viszont arra jutottak, hogy nincs bizonyítva ilyen kemény plafon.

Éppen ezért én nem azt mondom, hogy az emberi test "biztosan 125 vagy 130 évre van megteremtve".

Azt mondom valami másért, mert számomra ez sokkal fontosabb:

nem tudjuk pontosan, mennyi időnk van.

Lehet, hogy 80 év.

Lehet, hogy 90.

Lehet, hogy 100.

És nagyon ritkán még ennél is több.

De ha nem tudjuk előre, meddig élünk, akkor szerintem kötelességünk úgy bánni a testünkkel, mintha hosszú életre készülnénk.

Én legalábbis így gondolkodom.

Nem azért edzek, mert tudom, hogy 90 vagy 100 éves koromig fogok élni.

Azért edzek, mert szeretném megadni magamnak az esélyt arra, hogy ha megérem azt a kort, akkor még legyen erőm élni.

Ez óriási különbség.

Nem egyszerűen éveket akarok az életemhez adni.

Életet akarok adni az éveimhez.

És ehhez szerintem az izom az egyik legfontosabb fizikai tartalékunk.

De önmagában az izom sem old meg mindent.

Ezért építettem fel a META F.I.T. 2.0 rendszert több elemre.

Az F, vagyis a Fizikum számomra nem csak az izmot jelenti. A mozgásképességet, az erőt, az állóképességet és azt a fizikai alapot jelenti, amelyre az egészséges élet épülhet.

Az I, az Intelligens táplálkozás azt jelenti, hogy a szervezetünknek megadjuk azt, amire szüksége van.

A T, a Tudatosság pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk mindezt hosszú távon következetesen beépíteni az életünkbe - végül ez a legnehezebb.

Nem egy hétig edzeni a legnehezebb, sem egy hónapig diétázni.

Ami valóban nehéz: éveken, évtizedeken keresztül olyan életet élni, amely támogatja a saját egészségünket.

Én ma 63 évesen már nem akarok visszamenni a húszéves koromba.

Nem akarok fiatalabbnak látszani.

Azt akarom, hogy a jelenlegi életkoromhoz képest a lehető legjobb állapotban legyek.

És ha majd 70 leszek, akkor azt szeretném, hogy a 70 éves Ottó legyen a lehető legjobb változata önmagának.

Ha megérem a 80-at, akkor a 80 éves Ottóval is szeretnék még dolgozni, mozogni, utazni, tanítani, alkotni és élni.

Ezért számomra az öregedés nem feladás.

Ez feladat.

Egy hosszú távú projekt.

És ebben a projektben az erőedzés az egyik legfontosabb eszközöm.

Az izom nem csak azt jelenti, hogy erősebb vagy.

Azt jelenti, hogy van miből gazdálkodnod.

Az izom a jelenben teljesítmény.
A jövőben tartalék.
Az élet második és harmadik harmadában pedig egyre inkább önállóság.

Ezért azt mondom mindenkinek, aki még mindig úgy gondolja, hogy az erőedzés csak a fiataloknak való:

Ne várd meg, amíg szükséged lesz az erőre.

Építsd fel akkor, amikor még képes vagy rá.

A következő részben arról szeretnék írni, hogy az erőedzés önmagában miért nem elegendő, és hogyan kapcsolódik össze a mozgás, a táplálkozás, a regeneráció és a tudatosság egyetlen, fenntartható életviteli rendszerben.

Ez az a szemlélet, amelyből a META F.I.T. 2.0 megszületett.