Ha ez az írás számodra sértő, akkor rólad szól!

Mottó:
Természetes állapotunk a tartós egészség. A szervezeted biológiai felépítése alapján, akár 120–125 évig is működhetne… ha nem dolgoznĺ ilyen kitartóan saját magad ellen.

A függöny itt nem most gördül le..., hanem minden ősszel és tavasszal. Menetrend szerint. Pontosan, kiszámíthatóan, már-már megnyugtató rutinnal. Jön a "szezon", és vele együtt a köhögés, az orrfolyás, a levertség – és az a furcsa, kollektív megkönnyebbülés, hogy "na igen, megint elkaptam valamit". Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mint az, hogy télen hideg van.

Csakhogy nem az.

Az emberek többsége ma nem egészséges. És ami még ennél is súlyosabb: ezt már észre sem veszi. Az lett a norma, hogy évente többször lebetegszik. Az lett a norma, hogy fáradt, hogy fáj valamije, hogy gyógyszereket szed. Az lett a norma, hogy negyven felett már "van valami". És ha valaki nem beteg, arra néznek furcsán.

A menetrend pedig működik. Ősszel jönnek a vírusok – "legyengült az immunrendszer". Tavasszal jönnek a vírusok – "átáll a szervezet". Télen sötét van, nyáron meleg. Mindig van magyarázat. Mindig van kifogás. És mindig van egy újabb kör.

És a legszomorúbb az egészben az, ahogy ezt "kezelitek".

Dalolva.

Bejelentkezel..., kivárod a sorod, és amikor végre sorra kerülsz, megkönnyebbülve fogadod, hogy "kaptál rá valamit". Tablettát, port, szirupot – és ha kell, antibiotikumot is. Vírusra. Mert miért ne. Hiszen "biztos, ami biztos".

Az abszurditás csúcsa, hogy sokan már nem is akarnak igazán meggyógyulni – csak tünetmentesek lenni. Minél gyorsabban. Vissza a megszokott életbe, ami egyébként pontosan oda vezetett, ahol most vannak.

Én ebben a betegségorientált elméletben nem hiszek, A gyakorlatban élek. Több mint három évtizede nem voltam beteg. Nem "ritkán", nem "könnyen átvészelve" – hanem egyszerűen nem. Közel 63 évesen gyógyszerek nélkül, stabilan, kiszámíthatóan működő szervezettel élek és dolgozom, kimagasló fizikai és szellemi erőnlétben.

Ez nem genetikai lottónyeremény. Nem szerencse. Nem kivétel.

Ez következmény.

Következménye annak, hogy a testemet nem használom el, hanem edzem. Nem terhelem túl értelmetlen stresszel, inkább megtanultam ezeket kezelni. Nem tömöm tele magam feldolgozott élelmiszerekkel, inkább táplálom. Nem alszom keveset - regenerálódom. Nem akkor foglalkozom magammal, amikor már baj van, hanem minden nap teszek azért, hogy ne is legyen.

Az immunrendszerem nem "harcol", ő felkészült. A szervezetem nem reagál kapkodva, ő alkalmazkodik. Azért, mert megkapja azt a környezetet, amiben működni tud. Jól.

Ezért van az, hogy számomra a tartós egészség nem cél. Számomra ez alapállapot. Állítom: ez nem kiváltság. Ez egy döntés következménye, amit nap mint nap meg lehet, és meg is kell hozni.

És itt jön a kellemetlen rész.

A szervezet nem véletlenül betegszik meg. Nem egy "ellenség támadta meg". Nem ártatlan áldozat, amelyet időről időre ledönt valami külső erő. A legtöbb esetben a test pontosan azt teszi, amire képes: alkalmazkodik ahhoz az életmódhoz, amit kap.

Krónikus alváshiány. Feldolgozott élelmiszerek. Cukor minden mennyiségben. Mozgáshiány. Folyamatos stressz. Nulla tudatosság. És erre jönnek rá a "gyors megoldások".

A test pedig jelez. Először halkan. Aztán egyre hangosabban.

És amikor már kiabál, (el)lenyomod. Gyógyszerrel.

Nem megérted, nem támogatod, nem helyreállítod: inkább elhallgattatod.

Ez az a pont, ahol saját magad ellen kezdesz dolgozni.

Mert minden egyes "menetrendszerű" betegség egy üzenet. Üzenet, hogy valami nincs rendben. Hogy az immunrendszer túlterhelt. Hogy a szervezet nem kapja meg azt, amire szüksége lenne. És minden egyes alkalommal, amikor ezt elnyomod, egy lépéssel távolabb kerülve attól az állapottól, amit természetesnek kellene tekintenünk: a tartós egészségtől.

Nem, nem az a normális, hogy évente többször beteg vagy.
Nem az a normális, hogy gyógyszerek nélkül nem működsz rendesen.
És végképp nem az a normális, hogy ezt el is fogadod.

A megoldás viszont nem kényelmes.

Nem egy tabletta. Nem egy csodaszer. Nem egy "gyors kúra".

A megoldás: az életmód.

Tudatos, következetes, fegyelmezett életmód.

Olyan életmód, amelyben a test nem ellenség - partner. Amelyben az edzés nem opcionális, hanem alap. Amelyben a táplálkozás nem élvezeti menekülés, hanem építkezés. Amelyben az alvás nem időpazarlás, hanem regeneráció. Amelyben a stresszt nem elnyomjuk, kezeljük azt.

És igen, ebben a rendszerben a szervezet képes arra, amire tervezték: védekezni, alkalmazkodni, regenerálódni.

Egy erős, karbantartott testet nem dönt le "menetrendszerűen" az első szembejövő vírus. Lehetnek kihívások, lehetnek átmeneti megingások – de nem ez lesz az alapállapot.

Az alapállapot az erő. Az egészség. A működőképesség.

Az a fajta stabilitás, amelyre lehet életet építeni.

A kérdés tehát nem az, hogy jön-e a következő "szezon". Az jönni fog. Mindig.

A kérdés az, hogy Te ugyanaz az ember leszel-e, aki minden évben ugyanott, ugyanazt várja, ugyanazzal az eredménnyel?

Vagy végre kilépsz ebből a körből?

Nem arra lettél teremtve, hogy végigszenvedj 60–70 évet, gyógyszereken tengődve, időszakosan lerobbanva: arra lettél teremtve, hogy erős légy! Hosszú távon. Stabilan.

Akár 120 évig is.

…ha.

Patócs Ottó