Olvasd végig úgy, hogy közben nem sértődsz meg.

A legtöbb ember nem azért beteg, vagy/és túlsúlyos, mert nincs információja. Azért, mert kényelmesebb hinni, mint gondolkodni.

Mielőtt bármit állítanék a hús- és zsíralapú táplálkozásról, szögezzük le: az, hogy valamit hivatalosan ajánlanak, nem jelenti azt, hogy működik. Az, hogy kutatások hivatkoznak rá, nem jelenti azt, hogy a Te testedben is működni fog. Az, hogy 40-50 éve ismételgetik, nem bizonyíték – az csak berögzült narratíva.

A valódi kérdés nem az, hogy a hús és zsír "szélsőséges-e". A valódi kérdés az, hogy az a rendszer, amit normálisnak nevezünk, nem bukott-e meg látványosan.

Évtizedek óta démonizáljuk a zsírt. Félünk a koleszterintől, mintha méreg lenne. A tányér alapja gabona lett. A boltok polcai tele vannak light, zero, csökkentett, funkcionális, szívbarát, kalóriaszegény termékekkel, melyek véleményem szerint 80%-ában emberi fogyasztásra alkalmatlan hulladékok. Számoljuk a kalóriát, mérjük a grammot, optimalizálunk, appokat használunk.

És közben mi történik?

Soha nem volt ennyi elhízott ember. Soha nem volt ennyi 2-es típusú cukorbeteg. Soha nem volt ennyi autoimmun beteg. Soha nem volt ennyi krónikusan fáradt, ködös agyú, szorongó, depressziós ember.

Ez nem hangulat. Ez epidemiológia.

Ha az irány jó, miért romlanak az eredmények?
Ha a zsír volt a bűnös, miért lettünk betegebbek a zsírszegény korszakban?
Ha a gabona az alap, miért omlik össze az inzulinanyagcsere tömegesen?

Valahol itt kellene megállni. És nem tovább futni a következő "frissített ajánlás" után.

De a legtöbben nem állnak meg. Mert kényelmetlen lenne beismerni, hogy talán egy hibás alapra épített rendszerben élünk.

Mi van, ha az ember nem folyamatos szénhidrát-bevitelre optimalizált lény?
Mi van, ha a stabil vércukorszint nem modern vívmány, hanem az eredeti alapállapot?
Mi van, ha az állati fehérje és zsír nem probléma, hanem evolúciós fundamentum?

Ha ez igaz, akkor nem étrendi vitáról beszélünk. Hanem arról, hogy az anyagcseréd határozza meg az idegrendszeredet, az idegrendszered a döntéseidet, a döntéseid az életed minőségét.

Egy metabolikusan instabil ember nem csak éhes. Hullámzó. Reaktív. Fáradt. Könnyen kibillenthető.
Egy stabil ember nem csak jóllakott. Fókuszált. Kiszámítható. Fegyelmezett.

És itt válik ez veszélyessé – nem politikailag, hanem strukturálisan.

Egy krónikusan instabil társadalom könnyen kezelhető.
Egy hullámzó energiájú ember gyors megoldásokat keres.
Egy függő anyagcsere gyors jutalmat akar.

Nem kell ehhez összeesküvés. Elég a biológia.

A jelenlegi rendszer azt támogatja, ami skálázható, centralizálható, optimalizálható. A gabona ilyen. Az ultrafeldolgozott élelmiszer ilyen. A globális ellátási lánc ilyen. Az állandó nassolásra épített modell ilyen.

A valódi, minőségi állati alapú táplálkozás? Az nem kényelmes. Nem tömegtermék. Nem ideológiai jelszó. Az felelősséget követel. Tudást. Jelenlétet.

És az autonómia itt kezdődik.

Ha az energiaszinted külső inputoktól függ, akkor a mozgástered is attól függ majd.
Ha az anyagcseréd instabil, az idegrendszered is instabil.
Ha az idegrendszered instabil, a döntéseid manipulálhatók – nem politikai értelemben, hanem fiziológiai értelemben.

Aki krónikusan fáradt, az jobban alkalmazkodik.
Aki állandóan éhes, hamarabb köt kompromisszumot.
Aki cukor- és szénhidrát-ciklusokon él, az hullámzó tudatállapotban él.

Ez nem morális kérdés. Ez biokémia.

A hús- és zsíralapú táplálkozás nem megváltás. Nem vallás. Nem identitás. Ez egy provokatív kérdés a rendszerhez: biztos, hogy az alapfeltevéseink helyesek?

Lehet legyinteni. Lehet extrémnek nevezni. Lehet karikatúrát csinálni belőle.

De egy dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni, hogy a "normális" modell eredményei nem állnak össze. Nagyon nem.

Ha a rendszer valóban működne, nem kellene folyamatosan finomhangolni, magyarázni, újrakeretezni. Nem kellene egyre több gyógyszer, egyre több étrend-kiegészítő, egyre több "menedzsment-stratégia" ugyanannak az anyagcsere-káosznak a kezelésére.

A valódi kérdés nem az, hogy a steak túlzás-e.
A kérdés az, hogy mersz-e szembenézni azzal, hogy talán nem a tested romlott el, hanem az étrendi alapmodell hibás.

És itt jön a két legkényelmetlenebb gondolat: Aki nem érti és nem uralja a saját anyagcseréjét, az nem uralja a saját állapotát. Aki nem uralja a saját állapotát, az nem teljesen autonóm.

Az autonómia nem politikai jelszó. Az autonómia biológiai stabilitás.

Nem az számít, ki mit mond.
Nem az számít, hány tanulmányra hivatkozol.
Csak az számít, hogy hajlandó vagy-e kilépni a megszokott narratívából, és a saját testedben tesztelni.

Mert a valódi változás nem ott kezdődik, ahol vitatkozol. Ott kezdődik, ahol visszaveszed az irányítást és a felelőségvállalást.

És ez mindig kényelmetlen.

Patócs Ottó