„Egy kicsikét szegényebbnek lenni” – Üzenet egy túlfogyasztó világnak

"Ez a szegénység a mai világban gyalázat! Mindannyiunknak meg kellene fontolni: nem tudnánk-e egy ici picit szegényebbé válni. Ezt mindannyiunknak meg kell tenni: nem birtokolni annyi mindent és egy kicsikét szegényebbnek lenni."
– Ferenc pápa

Ezek a szavak ma, a 21. század közepén erősebben csengenek, mint valaha.

Egy világban, ahol a birtoklás vált identitássá, ahol az önkifejezés gyakran egy újabb kütyü, egy márkás cipő vagy épp a legújabb autó megvásárlásán keresztül történik – különös, már-már szokatlan gondolat "egy kicsikét szegényebbnek lenni."

De vajon mit jelent valóban szegényebbnek lenni?

Nem nyomort.
Nem szenvedést.
Hanem egyszerűséget.

Letenni azt, amire nincs szükségünk.
Megszabadulni a feleslegtől, amit csak cipelünk – fizikailag, mentálisan, lelkileg.
Nem megfosztani magunkat, hanem felszabadítani magunkat.

Mert a túl sok dolog – nemcsak a lakásban, hanem a fejben is – zajt generál.
Zajt, ami eltakarja a valódi igényeket. A valódi vágyakat. A csendet. A kapcsolatot.

Ma egy olyan világban élünk, ahol a "még több" lett az új hitvallás.
De közben fuldoklunk a "több" alatt:

• Több ruha, amit nem hordunk.

• Több étel, amit kidobunk.

• Több információ, amit nem tudunk feldolgozni.

• Több kapcsolat, amelyek közül alig néhány valódi.

És miközben mindenből egyre több lett… az emberek egyre kevesebbet éreznek.
Kevesebb figyelem. Kevesebb idő. Kevesebb belső béke.

Ferenc pápa szavai nem aszkézisre hívnak. Nem azt mondja, hogy mondjunk le az élet örömeiről.
Csak azt súgja – halkan, szelíden –, hogy tartsunk mértéket.
Vizsgáljuk meg: mi az, ami valóban szolgál minket? És mi az, ami csak díszlet, zaj, pótcselekvés?

Mert amikor elkezdünk szegényebbnek lenni – szándékosan, tudatosan –, valójában gazdagabbá válunk.
Gazdagabbá időben, figyelemben, kapcsolatokban, jelenlétben.
Megtanulunk örülni annak, ami van. Felfedezzük újra a természetet, a mozgás örömét, egy baráti beszélgetést, egy ölelést, egy jó könyvet, a csendet.

A "kicsikét szegényebb" ember nem koldus.
Hanem szabad.

Üzenetként:

Kedves Olvasó,
ha legközelebb vásárolnál valamit, kérdezd meg magadtól:
"Valóban szükségem van rá? Vagy csak egy lyukat próbálok vele betömni?"
Ha sétálsz, figyeld meg: mennyit birtokolsz, és mennyit viszel magaddal a lelkedben.
És ha egyszer csak úgy döntesz, hogy egy ici picit szegényebb leszel, tudd: nem kevesebb lettél.
Csak épp közelebb kerültél önmagadhoz.

Patócs Ottó