Fikció(?): Tavasz '91 – Egy másik hajnal

1991 tavaszán ébredtem... Egy apró ablakon keresztül aranyszínű fény szivárgott a szobába, és valami szelíd csend ülte meg a levegőt. A világ lassan ébredt, madarak trilláztak, és a nap vörösen kúszott fel a horizonton. Nem volt okom sietni. Mégis valami belső hang azt suttogta: kérdezz. Azt kérdezte bennem valami: mit tennél másképpen, ha újrakezdhetnéd?

Furcsa volt ez a gondolat, mert nem volt sem bűntudat, sem megbánás – inkább csak kíváncsiság. Egy belső mosollyal válaszoltam magamnak: Pár dolgot talán másképp, de semmi olyat, ami elvenné az utat, amin végül elindultam. Mert a hegek, a döntések, a józanodás évei, a küzdelmek mind hozzám tettek, nem elvettek belőlem. Ha valamit másképp csinálnék, az nem a múltban, hanem a mostban lenne.

És valóban – ahogy ott álltam képzeletben egy régi tavaszban, ráébredtem: már néhány éve pontosan ezt teszem.

Letettem mindazt, ami nem szolgált. Elengedtem az önámítást, a külsőségek hajszolását, a szélhámos külső világ igényeit. A konzumőrületből kiléptem, mint egy színházból, ahol már nem volt többé szerepem. Ami hajdan fontos volt – státusz, autó, anyagi biztonság látszata – ma már csak múló árnyéknak tűnik.

Baráti köröm? Kicserélődött. Néhány értékes, mély kapcsolat maradt, amik a valódi jelenlétre épülnek. Üres társalgás helyett megértés, felszínesség helyett csend és minőség.

Autót már nem használok. Tudatos döntés volt. Minden lépés egy szimbólum lett: visszatérés a földhöz, az egyszerűséghez, önmagamhoz. Minden séta meditáció, minden megtett út egy belső ösvény is lett.

És a test. A test, amit sokáig elhanyagoltam vagy csak teljesítményre kényszerítettem. Most már társ. Nemcsak az izmaimra figyelek, hanem arra is, amit az edzés alatt érez a lelkem. A test-lélek egysége többé nem elvont fogalom, hanem mindennapi gyakorlat. 61 évesen is jobban érzem magam, mint húsz éve. A F.I.T. Edzésprogramom nem csupán technikai rendszer – küldetés lett, amit hitelesen képviselek, mert minden elemét megéltem. A saját bőrömön. A függőségektől való szabadulástól a fizikai újraépítésig.

És ott van az "Otto's Energy – Edzés Előtti Formula", ami nem csupán egy ital, hanem egy szimbóluma annak az útnak, ami a sötétből a fény felé vezetett. Tudom, milyen, amikor valakinek csak egy szikra hiányzik, hogy újra mozduljon – és ha ebben segíthetek, akkor érdemes volt minden lépés.

Egykor parancsokat osztottam, katonákat készítettem fel harcra. Ma embereket készítek fel az életük visszafoglalására – edzőteremben, szabad ég alatt, séták és csendes beszélgetések mentén. Mert nem minden harc fegyverrel vívódik.

Az igazi újrakezdés nem a múlt átírása, hanem a jelen felelősségteljes megélése. Nem kell visszamennünk 1991 tavaszához, hogy változtassunk. Elég, ha most kezdünk bele. A legnagyobb szabadságunk, hogy minden reggel eldönthetjük: nem a tegnapok árnyékában élünk tovább, hanem egy olyan jövőt építünk, amely tiszteli a belső értékeket, az egyszerűséget, és a mozgásban megélt jelenlét erejét.

És ha ezt az utat választjuk, a nap minden hajnalban új értelmet nyer. Akár 1991 van… akár 2025.

Patócs Ottó