Egy sérülés, egy műtét, fél év rehabilitáció – és az újrakezdés ereje

2022. augusztus 20., este 19:20. Egy sportbaleset következtében elszakadt a jobb bicepszem hosszú ina. Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy egyik napról a másikra megváltozzon az, amit addig természetesnek vettem: az edzés, az erő, a megszokott mozdulatok és az érzés, hogy a testem engedelmeskedik annak, amit szeretnék.

A diagnózis után egyértelművé vált, hogy műtétre van szükség. 2022. augusztus 26-án, pénteken délelőtt megműtöttek. Egy ilyen sérülés után sokan talán azt gondolnák, hogy most következik a teljes mozdulatlanság, a hosszú pihenés és majd egyszer, hónapok múlva lehet újra elkezdeni valamit. Én azonban egészen másképpen álltam hozzá.

Már a műtét utáni 54. órában, augusztus 28-án kora délután ott voltam az edzőteremben.

Természetesen nem a sérült jobb karomat terheltem. A jobb bicepszemnek és a frissen műtött területnek meg kellett adnom azt, amire akkor a legnagyobb szüksége volt: időt, nyugalmat és a megfelelő rehabilitációt. Viszont a bal, ép karomat elkezdtem dolgoztatni.

És hogy miért?

Mert van egy rendkívül érdekes jelenség az emberi idegrendszer működésében, amelyet cross-educationnek, magyarul keresztedzésnek vagy kereszthatásnak nevezünk. Ennek lényege, hogy amikor egy végtagot egyoldalúan edzünk, bizonyos idegrendszeri alkalmazkodások a másik, nem edzett oldalon is megjelenhetnek. A jelenséget számos kutatás vizsgálta, és elsősorban neuro-muszkuláris, vagyis idegrendszeri alkalmazkodással magyarázzák.

Fontos azonban egy dolgot pontosan megfogalmazni. Nem arról van szó, hogy az agy egyszerűen "regenerációs impulzusokat küld" mindkét bicepszbe, és ettől gyorsabban összeforr a sérült ín. Ez így túlságosan leegyszerűsítené a folyamatot. A tudomány jelenlegi állása szerint a cross-education elsősorban az idegrendszeri vezérlés és az izomaktiváció oldalán jelentkezik: az egyik oldalon végzett erőedzés bizonyos mértékben javíthatja a másik oldalon is a motoros teljesítményt és segíthet mérsékelni az immobilizációval járó erővesztést.

Számomra ez a tudás akkor nem pusztán elmélet volt. Gyakorlati eszközzé vált.

A jobb karomnak regenerálódnia kellett, ezért azt nem terheltem. De közben nem akartam azt sem, hogy az egész testem "kikapcsoljon". Az ép oldalon végzett, megfelelően megválasztott edzés segítségével továbbra is kapcsolatban maradtam a mozgással, az erőkifejtéssel és azzal az idegrendszeri munkával, amely az erőfejlesztés egyik alapja. 

És természetesen terheltem az elkövetkezendő időszakban testem további izomcsoportjait is, melyeket a sérülés ellenére is terhelhettem.

Ez volt az egyik fontos eleme annak a gondolkodásnak, amellyel nekivágtam a következő hónapoknak.

A másik pedig a türelem volt.

A rehabilitációban az egyik legnagyobb hiba az, amikor már gondolatban, vagy akár a tettek mezején is ott tartunk, ahol fizikailag még nem szabadna. Én is szerettem volna minél hamarabb visszatérni a korábbi szintemhez, de tudtam, hogy az ín nem azért fog gyorsabban gyógyulni, mert én türelmetlen vagyok. A testnek megvannak a saját biológiai folyamatai és időigényei.

Ezért a célom nem az volt, hogy minél gyorsabban "visszatérjek". Célom az volt, hogy minden egyes rehabilitációs szakaszt a lehető legjobban használjak ki.

Amikor még nem lehetett komolyan terhelni a jobb kart, dolgoztam azon, amin lehetett. Amikor már lehetett mozgatni, akkor a mozgástartomány visszaépítésén dolgoztam. Amikor eljött az ideje, elkezdtem fokozatosan visszaterhelni. A súlyokat nem az egóm határozta meg, az aktuális állapotom. 1 kg terheléssel kezdtem. Nem az számított, hogy mit szeretnék megemelni, az hogy mit tudok biztonságosan megemelni.

És ez hatalmas különbség.

A rehabilitáció alatt megtanultam még valamit: nem kell megállnod csak azért, mert valami nem működik úgy, ahogy korábban.

Lehet, hogy egy ideig nem tudsz mindent csinálni. Lehet, hogy bizonyos gyakorlatokat ki kell hagynod. Lehet, hogy át kell alakítanod az edzésedet. Lehet, hogy egy ideig egészen másképpen kell gondolkodnod a fejlődésről. Szinte mindig van valami, amit megtehetsz.

Ha azt megtalálod, akkor már nem elszenvedője vagy a helyzetnek - aktív résztvevője a saját felépülésednek.

Nálam körülbelül fél év kellett ahhoz, hogy a rehabilitáció végére teljesen visszatérjek. Ez nem hat hónapnyi folyamatos, maximális intenzitású edzést jelentett. Éppen ellenkezőleg. Hat hónapnyi tudatos alkalmazkodást jelentett. Voltak időszakok, amikor vissza kellett venni. Voltak időszakok, amikor várni kellett. És voltak olyan pillanatok is, amikor újra meg kellett tanulnom bízni a saját testemben.

De minden egyes apró előrelépés számított.

Ma, négy évvel később már egészen más szemmel nézek arra a 2022. augusztus 20-i estére. Akkor egy sérülést láttam. Ma már inkább egy olyan tapasztalatot látok benne, amely nagyon sokat tanított az emberi testről, az idegrendszerről, a rehabilitációról és mindenekelőtt az emberi hozzáállás erejéről.

A két kép között nem csupán négy év van.

Ott van mögötte egy műtét, hat hónap rehabilitáció, rengeteg kontrollált edzés, sok türelem, számtalan apró lépés és egy nagyon egyszerű döntés:

nem fogadom el, hogy egy sérülés mondja meg, mire vagyok képes a jövőben.

Nem tudom megváltoztatni azt, ami 2022. augusztus 20-án este 19:20-kor történt. De azt már én dönthettem el, hogy mit kezdek vele utána.

Talán ez az egyik legfontosabb üzenet, amit edzőként és életmódváltó mentorként ma át tudok adni másoknak is: egy sérülés, egy rossz időszak, egy élethelyzet vagy akár az életkor nem feltétlenül a történet vége. Sokszor csak egy új fejezet kezdete.

A tested nem ellened dolgozik. A tested alkalmazkodik. Neked pedig meg kell tanulnod együtt dolgozni vele.

Nem az a kérdés, hogy vissza tudsz-e térni oda, ahol voltál. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e türelmesen, következetesen és tudatosan elindulni afelé, ahová szeretnél eljutni.

Én elindultam. És négy évvel később is azt mondom: megérte minden egyes lépés. 💪

Ha érdekelnek hasonló témák, az edzés, az egészséges öregedés, az izomzat megőrzése, a regeneráció és a tudatos életmód kérdései, itt több száz általam írt részletes írást találsz és a négy könyvemet: patocsotto.com